1. a fejen az emésztőcsatorna kezdeti nyílása a mögötte levő üreggel együtt. | (a két) ajak. szájába harap. | szájüreg. bevesz a szájába valamit.

2. az ember testének ez a része mint a beszéd szerve. ▸ valakinek a szájjába adja a szót ▸ a szájamból számból vette ki a szót ▸ olyan nagy akkora a szája, mint a bécsi kapu | <híresztelés, megszólás, pletykálkodás jelképeként.> ▸ a falu, a világ szájára kerül szájára veszi a világ | szó, beszéd <a tettel ellentétben>. csak szájjal segít.

3. üregnek, üreges testnek, szervnek a nyílása. a barlang, a kulacs szája. | völgy, hegyszoros bejárata, torkolata. ▸ szájába rág valakinek valamit ▸ egy szájból hideget, meleget fúj ▸ megégette a száját a forró kása

[ fgr ]

1. fájdalomtól, megindultságtól szaggatott lélegzés és jellegzetes hang kíséretében könnyeket hullat. | biz csípő, maró szag hatására könnyezik. ▸ sír, mint a záporeső | ts ritk <könnyet> vmely érzelem megnyilatkozásaként hullat. örömkönnyeket sír. | <csecsemő, kisgyermek a fájdalma, kívánsága kif-ére> eltorzult arccal, meg-megszakadó hangon ordít. | ts ▸ valamibe, valamilyenre sírja magát a szemét álomba sírja magát; dagadtra sírja a szemét.

2. vmely élmény hatása alatt (könnyezve) mély fájdalmat érez. ▸ sír a lelke sír benne a lélek ▸ egyik szemével sír, a másikkal nevet

3. (ts is ) biz | sopánkodik, panaszkodik. | könyörög, rimánkodik.

4. panaszosnak tetsző hangon szól. sír a malac, a hegedű. | nép sistergő, sercegő hangot ad. sír az égő nedves fa.

5. irod <ég, felhő, idő> esőt hullat.

[↔sí¹ ]

sírgödör. sírt ás. | sírhalom. | <kif-ekben:> halál. sírig hű; ▸ sírba visz valakit ▸ sírba viszi a titkot ▸ sírját ássa valakinek, valaminek ▸ olyan, mintha a sírból jött volna vissza ▸ a sír szélén áll fél lába fél lábbal a sírban van ▸ megfordul forog a sírjában

[?fgr ]

1. az idő mérésére való, számlappal és mutatókkal, ill. számjegyes kijelzővel ellátott szerkezet.

2. időegység: a nap 1/24 része (jele: h v. ó). eltelt egy óra. | (szn-i jelzővel) vmelyik ilyen időegység befejeződésének időpontja. 4 órakor kel.

3. isk | az oktatás 40-60 perces időtartamú egysége. az első óra földrajz.

4. vmely tartalomtól meghatározott rövidebb időtartam. a halál órája. | ▸ jó órában legyen mondva ▸ óráról órára ▸ a helyzet óráról órára változik; bármely órában

5. elfogyasztott anyag, energia v. megtett távolság egységeit mérő műszer. fogyasztásmérő óra. ▸ ütött valaminek az órája ▸ ütött az utolsó végső órája

[ lat ]

I. mn (mn-i ign is ) irod fájdalmas, szomorú hangot adó. síró hegedű.

II. fn ▸ síróra áll a szája

1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.

2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.

3. vmely irányba. délre [néz].

4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].

5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].

6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].

7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].

8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].

9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].

10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.

11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre jó lesz.

12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].

13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].

14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.

15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.